Szerző: Colleen Hoover
Kiadó: Könyvmolyképző, 2017
Fülszöveg:
A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.
Értékelés: 5/5
És ha most nem lehetsz velem,
én itt várok rád türelmesen.
Amíg eljössz,
eljössz egy éjszakán.
Egy nap talán.
Egy nap talán.
Nem hiába Colleen Hoover a kedvenc írónőm! Amilyen történeteket tud írni, arra szem nem marad szárazon és néha a szavam is elakad. Miután elkezded a történetet, az biztos hogy nem szabadulsz egyhamar tőle. Csak olvasod és olvasod, és nem akarod, hogy vége legyen. Egy nap alatt kivégeztem és utána csak ültem és hallgattam azokat a csodálatos dalokat! Nekem kicsit a Slammed - Szívcsapáshoz hasonlított, mert ott imádtam a verseket, itt pedig a dalszövegek voltak csodálatosak. Néha többször is elolvastam őket, olyan kis szívhez szólóak voltak.
Az alaptörténet és a szálak kibontakozása nagyon izgalmas. Sydney-t megcsalja a barátja, így beköltözik a lakóházban elő, titokzatos és jóképű zenészhez, Ridge-hez. A fiú csodálatosan játszik, de mint kiderül nem hall és a zene tényleg a szívéből jön. Éppen írói válságban van és nem tud dalszövegeket írni a testvére bandájának, így megkéri Sydney-t, hogy segítsen neki és dolgozzanak együtt. Mindez szép és jó, de Ridge-nek barátnője van, akit nagyon szeret, de közben Sydney-vel is kezdnek egyre jobban egymáshoz kerülni. Próbálnak uralkodni az érzelmeiken, vágyódásaikat sokszor a dalszövegekben fejezik ki, és Ridge tudja, nem lehet mindkettő lány az övé. Maggie-ről soha nem fog lemondani, tényleg szívből szereti, így képes lemondani Sydneyről, de a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy gondolnánk.
Az egész történet tele van visszafojtott vágyódással és elfojtással. Már az első pillanatba felfigyel egymásra a két szereplő, összeillenek, kiegészítik egymást, titkon szeretik is egymást, de Ridge egy becsületes pasi és tényleg nem csalja meg a barátnőjét. Felvetődik a történet kapcsán, hogy szerethet-e az ember egyszerre két embert? Mint kiderül, igen. Mindkettőjüket máshogy szereti, mégis igazi érzelmek ezek. Az, hogy nem engedi el Maggiet, arra jó oka van, de sajnos ezt nem mondja el Sydney-nek, ahogy mások sem. Az olyan pillanatok a történetben, amikor a két lány és Ridge egy légtérben vannak, elég feszültek voltak. Az, ahogy Ridge siket nagyon meglepett az elején. Először mikor mondta Sydneynek, azt hittem viccel vele. Még nem olvastam olyan könyvet, ahol a főszereplő siket és volt és kíváncsi voltam, hogy fognak menni így a párbeszédek, de szinte semmi negatívuma vagy hátránya nem volt ennek. Ott a telefon és kész, üzengettek egymásnak, illetve mindketten jól olvastak a másik szemében és testbeszédében, így könnyen egymásra hangolódtak és jól megértették egymást. Örülök, hogy Sydney-nek nem okozz problémát a másik hibája, sőt emiatt csak még jobban szerette és csodálta. Még mindig nehezen tudom csak felfogni, hogy tudott így zenélni és csodás dalokat komponálni, hogy nem hallotta őket. Na és az, ahogy meghallgatta a lány hangját miközben énekelt, hát teljesen elolvadtam. Ráhajolt a testére, odatette a fejét a mellkasára, kezét a torkára és hallgatta őt. Valaki felfoghatta volna ezt úgy is, hogy kihasználta a lányt és így akart rá nyomulni, de érződött a meghitt pillanatban, hogy tényleg érdekli a lány hangja és éneke.
A történet vége felé a bonyodalmak nem egyszerűen oldódnak meg. Bár mindketten tudják, hogy teljes szívükkel szeretik a másikat, mégsem egyik pillanatról a másikra ugranak egymás karjába. Nem is lett volna hiteles, ha rögtön összejönnek, hiszen Ridge-nek fájdalmas időszakot kell lezárnia és Sydneynek is össze kell magát szednie és biztosnak kell lennie a fiú érzelmeiben. Az ahogy egymást szerették, nem volt kifejezés. Mindketten megharcoltak egymásért, képesek voltak lemondani is egymásról a békesség kedvéért, mégis jó, hogy a dolgok jól alakultak. Ezért szeretem Colleen könyveit. Mindig összetöri a lelkünket, hogy aztán újra összeragassza a darabkáit. Mindig ott van a remény a sorok között!
Ajánlom mindenki figyelmébe a történetet, mert nem mindennapi és csodálatos szereplőket ismerhettünk meg újra. Komoly problémák és kényes helyzetek merülnek fel, mégis mindig ott a remény szikrája, hogy összejönnek a dolgok. Szerettem a történetet és a dalszövegeket pedig kötelező mellé meghallgatni. Nagyon jó, hogy meg is valósították őket, így még közelebb érezhettünk magunkhoz az egész történetet.
Ajánlom mindenkinek a figyelmébe a könyvhöz készült zenéket is, hallgassátok meg közben, mindegyik nagyon szép! :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.