Helkaland

Kedves Tagok és nem Tagok, kedves olvasók és nem olvasók!

Újra itt, hosszú idő után. Az évek alatt sok minden történt és a kezdeti lelkesedésemet elvesztve, valahogy ezt az oldalt is hanyagolni kezdtem. Még az egyetemi éveim alatt hoztam létre ezt az oldalt, mert akkor elkezdtem az olvasásba menekülni, majd jött a munka világa és ahogy lenni szokott, a hobbyra kevesebb idő maradt. Sokszor úgy gondoltam az olvasás majd elegendő lesz és kikapcsol, élményeket szerzek, de valahogy idő közben minden megváltozott és az olvasás is háttérbe szorult. Pedig amikor igazán neki lendülök, na akkor egy könyv egy nap. Most újra itt vagyok, amolyan terápiás céllal is. Nem csak a könyvekről szeretnék megosztani veletek élményeket, benyomásokat, hanem az én kissé izgő mozgó, katyvaszos kis mindennapjaimról. 

Előre szeretném leszegezni, hogy nem azért írok újra, mert új év van és megofadtam, hogy olvasni fogok és blogolni, hanem azért, mert régóta érzem azt a késztetést belülről, hogy szeretnék megosztani dolgokat magamról. Mondhatni terápiás céllal is. Sok tervem van, igazából mindig sok tervem van, de a dolgok valahogy sohasem úgy sikerülnek ahogy szeretném. Ezért most próbálok a kis, apró dolgokra koncentrálni és valamiféle pozitivitást meglátni a dolgokban. Tudom itt szinte senki nem ismer, de rettentően pesszimista és negatív ember vagyok valamilyen szinten. Másokkal szemben nem, sőt mindekit biztatok, viszont magamban jelenleg csak a végtelen ürességet és bolyongást érzek. Tudjátok van az az érzés, hogy mindened megvan, dolgozol bár nem szereted amit csinálsz, majd új elmennek melletted az évek, hogy észre se vetted, és nem ott vagy ahol lenned kéne. Én úgy érzem jelenleg itt rekedtem meg.

Az utóbbi időben próbálok minnél interaktívabb vagy úgymond lélekpihentető tevékenységeket végezni. Újra elkezdtem mozogni, edzőterembe járni. Karácsonyra festő készletet kértem, hiszen a festés megnyugtat és közben valami kézzel foghatót alkszot. Újra olvasok és bár kevesebbet olvasok, de rengeteg könyvet kapok és szerzek be. Szeretnék egy cukrász tanfolyamot is elvégezni, mert szeretem a sütést és magát a tevékenységet. Próbálom a gondolataimat megtisztítani és nem mindenben a negativitást meglátni.

Úgyhogy olvasok és próbálok élni, túlélni. Hiszen az elmúlt két év szinte erről szólt. Nemcsak a világ romlik, de közben mi emberek is elveszünk. Igazából az sem érdekel, ha ezeket a bejegyzéseket senki nem fogja látni vagy elolvasni. Mint korábban is mindent, a saját magam örömére szeretnék csinálni. Aztán sose tudhatjuk mi történhet....