Helkaland

Szerző: Brittainy C. Cherry

Kiadó: Libri, 2016

Fülszöveg: 

Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.

Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Értékelés: 5/5

T.C.: Ismered azt a helyet a rémálmok
és az álmok között? Ahol sohasem
jön el a holnap, és a tegnap fájdalma
teljesen megszűnik? Ahol a szíved
egyszerre dobban a szívemmel?
Ahol nem számít az idő, és a légzés
sem teher? Ahol nem létezik más,
csak a könnyű lebegés?
Ott szeretnék élni. Veled.

Egy szuszra végigolvasós könyv. Minden egyes perce fájdalmas és gyönyörű. Ez a történet a gyászról, a túlélésről és az újrakezdésről szól. Két tiszta szívű ember egymásra találása és a szeretteik elengedése. Nagyon nehéz szavakba önteni, mit érez az ember az elolvasása után, de mégis megpróbálom.

Tristan egy tragikus baleset következtében elveszíti a feleségét és a gyermekét, ezért Meadows Creekbe költözik, ahol magányosan él a kutyájával és közben próbál minden egyes napot túlélni. Elizabeth is egy balesetben veszítette el a férjét, de számára legalább ott maradt a kislánya Emma, aki miatt tudta, hogy össze kell szednie magát. Liz egy év után költözik vissza Meadows Creek-i házukba és ekkor találkozik Tristannal. Tristant mindenki seggfejnek és őrültnek hiszi, de Elizabeth mégis felfigyel rá és tovább bonyolítja a dolgokat, hogy szomszédok is. A két szereplő lassan talál egymásra és eleinte csak a fájdalom miatt vágynak egymásra. De a végén mégis, egymás miatt akarnak a másikkal lenni és lassan egymásba szeretnek. De ezt a kapcsolatot nem nézi mindenki jó szemmel. Liz egyik barátja Tanner őrült dolgokat művel és veszélybe sodorja Emma és Liz életét is.

Ő volt a mennydörgés, én a villám, és már csak pillanatok választottak el bennünket attól, hogy kitörjön a tökéletes vihar.

Elizabeth és Tristan is nehezen tudja feldolgozni a szeretteik elvesztését, ezért is tudnak könnyen kijönni egymással. Talán Tristannak nehezebb is, mert ő a gyermekét is elveszítette és semmi vigasz nincs a számára. Minden egyes porcikájában érezni lehet a fájdalmat és a szomorúságot. Elizabeth sincs könnyebb helyzetben, de úgy érzi Tristannal együtt fel tudják dolgozni a fájdalmat. Lapról lapra nyomon lehet követni, ahogy Tristan újra kezd érezni és újra tud lélegezni. Nagyon mélyen szerette a feleségét és a gyerekét, de Liz számára a fény és a levegő. Nagyon nehéz lehet az, hogy ezek az emberek újra tudjanak szeretni és a múltat eltudják engedni. De mégis sikerül nekik. Nagy mosolyt csalt az arcomra az, ahogy Tristan Emmával viselkedett és ahogy tollakat tett az udvarra. Igazából ez a tollas dolog nagyon tetszett és az is, hogy Tris minden kis apróságokra is figyel.

Nagyon érzelmes a történet, de azért vannak benne humoros részek is. Például Elizabeth barátnője Faye nagyon vicces karakter. Igazi legjobb barátnő, aki jóban rosszban a barátnője mellett áll és segít neki, közben pedig a sok pasiról beszél akivel kavar és humoros jelzőkkel illeti a pasi szerszámát. Tanner, Elizabeth barátja, már az első perctől nem volt szimpatikus és amikor elhívja Liz-t randira, már akkor megmutatkozik, hogy valami nem kerek vele és a végén be is bizonyítja ezt. Erre a csavarra nem gondoltam volna, hogy ő ölte meg Liz férjét, csak azért mert elvakította a szerelem.

Minden másodpercben. Minden percben. Minden órában. Mindennap.

A nagy csavar a történetben az is, amikor kiderül, hogy Tristan felesége és gyermeke haláláért Liz férje a hibás. Igazából erre se számítottam és érthető, hogy Liz miért fél ezt elmondani a férfinak. Tristan könnyen kiborul és nehezen tud az érzelmeivel megküzdeni és meg is haragudtam rá, amiért olyan csúnyán beszélt Lizzel, majd magára is hagyta jó pár hónapra. Pedig tényleg azt mondta, hogy küzdeni fog kettőjükért, de közben érthető is mennyire összezavarodik emiatt.

Tényleg nem tudok egy rossz szót sem mondani a történetről. Ilyen a való életben is megtörténhet. A gyászt, a fájdalmat és az újrakezdést gyönyörűen mutatja be az írónő. Nem habos babos történet. Tristanba szerintem minden olvasó kicsit beleszeret a történet alatt. Nagyon mély érzésű, annyi fájdalom van benne, mégis kinyílik a végén. Az epilógus rész nagyon megható volt olvasni. Annyira jó, hogy új életet tudtak kezdeni, hogy ennyire erősen szeretik egymást. Mindketten megérdemelték a boldogságot. Miután befejeztem a történetet csak ezen tudtam agyalni és igazából még mindig a történet hatása alatt vagyok. Olvasás közben többször is bepárásodott a szemem, mert annyira szép a történet. Örülök neki, hogy a történet vége befejezett lett és nem függővég. Viszont annyi minuszt adnék a történetre, hogy én több részt is olvastam volna Tristan szemszögéből. Jó volt olvasni és érezni, hogy ő hogyan látja a dolgokat és milyennek tartja Liz-t. Pluszpont pedig azért, hogy a kiadó megtartotta az eredeti borítót. Nagyon szép.  Igazából az sem zavarna, ha több köteten keresztül is az Ő történetüket olvasnám, mert annyira megszerettem ezt a két embert. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe ezt a történetről. Kötelező a könyvespolcokra!!!

Kinek ajánlom? Aki szereti a fájdalmasan gyönyörű történeteket. Ez a gyász feldolgozásáról és az újrakezdésről szól. Színtiszta érzelmeket és őszinteséget tartalmaz. Nem habos babos történet, ez a nyers valóság. Megmutatja a történet, hogy van élet azután is, ha valakit elveszítünk. Sose tudhatod mikor talál rád újra a szerelem.