Helkaland

Szerző: Szekeres Judit

Kiadó: Álomgyár, 2017

Fülszöveg: 

Titokban ​lehet-e tartani a rejtett életünket? Meddig lehet elmenni a hazugságban?

A választ megtudhatjuk Szimóna történetéből, aki huszonhárom éves gyorséttermi felszolgálólányként, múltját háta mögött hagyva, családjától távol, független szingli hétköznapjait éli Budapesten. Gyermekkori szenvedélye a dzsesszbalett, amelyet a fővárosba költözése után a rúdtánc váltott fel. Esténként Kasszandra álnéven, álarcban táncol egy neves éjjeli klubban, amiről kizárólag a legjobb barátnője, Liza tud. Egyik este, mikor a produkciója véget ér, és lefelé tart a színpadról, útját állja egy részeg vendég, és erőszakoskodni kezd vele. A lány kétségbeesetten küzd ellene, mikor váratlanul megjelenik egy rejtélyes és jóképű férfi, aki azonnal oltalma alá veszi a védtelen lányt. Később a megmentő ugyanabban a büfében tűnik fel, ahol Szimóna napközben dolgozik. A férfinak sejtelme sincs arról, hogy a remegő kézzel őt kiszolgáló lányt mentette meg azon a bizonyos estén. Hamarosan kezdetét veszi kettejük tündérmesébe illő románca, amely számos megpróbáltatásnak néz elébe. De vajon túléli-e a kapcsolatuk a titkot, melyet Szimóna táncos jelenéről rejteget? S vajon sikerül-e a lánynak végleg felszámolni a sötét múltat, amely hosszú évek óta rémálomként kísérti a békésnek tűnő életét?

Értékelés: 3,5/5

Vajon tényleg így működik, s mindenki csak szerepet játszik? Ez azt jelentené, hogy egy álarcosbál közepébe csöppentem? Érdekes, míg a klubban egyedül én viselek álarcot, úgy látszik, itt most rajtam kívül mindenki azt teszi.

Elég nehéz helyzetbe hozott ez a könyv, mert nagyon vegyesek az érzéseim. Félig tetszett is meg nem is. Az alaptörténet tetszett (bár az írónő a szereplők múltjáról csak nagyon kevés információt osztott meg velünk), viszont a két főhős nagyon nem lettek a szívem csücskei. Jó pont viszont az, hogy az írónő története Magyarországon játszódik, magyar nevekkel és nem helyezte ő is külföldre a történetet. Szerintem kevés magyar író helyezi a történetét Magyarországra, pedig ez is egy remek környezet a cselekményekre. Na de vágjunk is bele a sztoriba.

Szimóna egy 23 éves lány, aki csaknem két éve él Budapesten. Napközben gyorsétteremben dolgozik, esténként pedig egy klubban táncosnő. Szerencsére nem olyan lányra kell gondolnunk, aki egész éjjel a színpadon vonaglik és a férfiak a bugyijába csúsztatják a pénzt, kizárólag egy táncot ad elő egy éjjel, ami elég színvonalas rúdtánc. Emellett magányos, még sosem volt szerelmes és néhány információból megtudhatjuk, hogy nem volt könnyű gyerekkora. Egyik éjjel a klubban összefut egy titokzatos idegennel, aki megvédi egy részeg férfitól, majd másnap viszontlátja a megmentőjét a büfében. A történet innen válik érdekessé és innen kezdődnek a bonyodalmak is. Szinte tündérmesébe illő a kapcsolatuk, hiszen Szimóna nem gazdag, viszont Márton a felső rétegek közé tartozik, aki szinte mindent a lába elé tesz. Vannak itt romantikus vacsorák, Milánói út, Balatoni hétvége, márkás ruhák, ékszerek, mécsesek és virágok. Tehát tényleg olyan mintha egy lány álomvilágába csöppentünk volna, amit már már túlzásnak érezhetünk olykor. Viszont Szimóna nem mondja meg, hogy esténként táncolni szokott és előre tudhatjuk már, hogy ebből bajok lesznek. Na és persze a történetből nem hiányozhat egy gazdag és mérges ex, aki próbálja eltávolítani Szimónát az útból. Ja és persze a történet folytatódni fog, így rengeteg nyitott kérdés marad még fenn. 

Mint mondtam a szereplőket nem tudtam megszeretni. Szimóna még úgy ahogy elmegy, bár szerintem egy kicsit naiv és elég nehéz lekövetni a logikáját és az életfelfogását. Márton pedig számomra nagyon ellenszenves volt, én nem bírnék ilyen pasi mellett meglenni. Nagyképű és felvágós, olyan érzésem volt, mintha manipulálná Szimónát és mindennek úgy kellett történnie, amit ő mond. Amennyire függetlennek mondta magát a lány, annyira önállótlan lett a végére a pasi miatt. Lizát a barátnőjét pedig Márton miatt folyamatosan hanyagolta, ami nálam megint csak egy rossz pont. Egy pasi miatt nem szabad hanyagolni a barátokat, hanem a kettőt össze kellene hangolni. Liza kicsit kotnyeles és kíváncsi természetű, viszont elég védelmezőnek és megbízhatónak tűnik, úgyhogy legalább őt megtudtam kedvelni. Meg persze Szimóna családját, akik Szegeden laknak, szeretik a lányukat és a hétvégi hazalátogatáskor egy csomó étellel elhalmozzák a lányukat, hogy vigyen magával nehogy éhen haljon. Kicsit az anyukám jutott eszembe, mivel már én sem lakom otthon, viszont ha hazamegyek akkor csak a kedvenceket főzi és a visszaútra is pakol, nem mintha nem tudnék én is főzni, dehát ilyenek az anyák és ennek csak örülni kell. Márton családja ezzel szemben egy tipikus gazdag család, ahol a cselédek csinálnak mindent és fennhordják az orrukat. Volt egy közös vacsora a történetben, ahol nem sültek el jól a dolgok, dehát nem is csodálkozom.

Azért nem minden jó és szép a történetben, hanem van benne pár fordulat is. Például kiderül, hogy Szimóna szülei nem a vér szerinti szülei, hanem örökbe fogadták. Tehát szörnyűségek történtek vele még a nevelőszülőknél, viszont azt még pontosan nem tudhatjuk meg hogy mi. Márton körül pedig csak úgy bűzlik a levegő és biztos nem tiszta a keze, de erről egyenlőre még nem hullott le a lepel. Illetve a két pár egy kis időre szét is megy, mert Márton úgy utazik el, hogy csak egy sms-t küld a lánynak, majd napokig semmi. Nem csodáltam, hogy Szimóna kiborult, de egy elég gyengécskének látszó magyarázat után gyorsan megbocsátott a pasinak, ami megint csak egy naiv dolog volt szerintem. És persze a végéről nem maradhat el a csattanó, ami szintén jól lett kitalálva, bár eléggé kiszámítható volt.

Összességében nem rossz, de lehetett volna jobb is. Szimpatikusabb karakterekkel az egész jobb lett volna, mert maga a történet nekem tetszett. Viszont a romantikus és a "bolondítsuk magunkba a lányt" részek kicsit elvoltak túlozva. Én egy hét ismertség után nem biztos, hogy elmennék egy idegennel három napra Olaszországba. (Bár kétlem, hogy valaha is elmennék csak úgy Olaszországba :DDD) Kevesebb giccsel is jól működött volna a történet és kicsit hétköznapibb, valósabb lett volna. Igaz, hogy kitalált, de olyan túlzások vannak itt, amilyenek az életben nincsenek. Mindenesetre várom a folytatást és elfogom olvasni, mert kíváncsi vagyok. Remélem a szereplők kicsit fejlődnek és Márton is visszavesz az arcából, mert egyáltalán nem cuki szerintem. Akik szeretik a romantikus, kissé fülledt történeteket, azoknak mindenképpen ajánlom, tényleg egy tündérmesébe illő szerelemről van szó.