Helkaland

Szerző: Paula Hawkins

Kiadó: XXI. Század, 2017

Fülszöveg: 

A ​várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg – és hoz felszínre.
Az utolsó áldozat árván maradt, tizenöt éves lányának szembe kell néznie azzal, hogy félelmetes nagynénje lett a gondviselője, aki most kényszeredetten tér vissza oda, ahonnan annak idején elmenekült, és ahová szíve szerint soha nem tette volna be újra a lábát. A folyóparti ház eresztékei éjjelente hangosabban nyikorognak, a fal tövében susogó víz kísérteties neszekkel tölti meg az egyébként zavartalan csendet.

Értékelés: 4,5/5

Borzasztó dolog nézni, ahogy gyötrelmes fájdalom marcangol valakit; olyan érzés, mintha erőszakosan, tolakodón háborgatnánk az illetőt. Mégis ezt tesszük, ezt kell tennünk, örökösen, az ember egyszerűen kénytelen megbirkózni ezzel, bármi módon, ahogy tud.

A lány a vonaton elég nagy visszhangot kapott, valaki szerette, valaki nem. És ezzel a könyvvel megint csak így lesznek az olvasók. Valaki szeretni fogja, sokan pedig rühelni. A vélemények már most elég megosztóak, az biztos, hogy különös hangulata van a történetnek. Inkább misztikusnak nevezném a történetet, mint thrillernek, már-már természet fölötti erők jelennek meg. Én szerettem a történetet, tetszett a világa,érdekes volt hallani a városról és a folyóról szóló legendákat, érdekes szereplőket lehetett megismerni.

Az alaptörténet nagyon egyszerű. Haláleset történik Beckford-ban és ez után nyomoznak. Viszont nem ez az első és sokan úgy gondolják, hogy ezek öngyilkosságok, nem bűncselekmények. Nel Abbott meghalt és így érkezik a városba a húga Jules, hogy ezután gondoskodjon Nel lányáról Lenaról. Nel halála van a középpontba, de ezáltal a régi halálesetek is felvetődnek. A város folyójában többen is odavesztek, mindenki ott szabadul meg a terhétől. Nel halála előtt nemrég meghalt Lena legjobb barátnője Katie is, így a szálak összefutnak. Okos, tehetséges lány volt, senki sem tudja, miért végzett magával. Nelt sokan nem szerették, könyvet írt a város folyójáról és az ott meghalt nőkről, illetve a kacérsága és a férfiakkal való viszonya miatt ítélték el. Tehát van is elég sok rejtély és úgy látszik a rendőrök nem veszik ezt az egészet komolyan. Sean aki a nyomozást végzi, maga is furcsán viselkedik, így felmerül a kérdés mit tud ő valójában?!

A történet cselekményéről nem szeretnék többet mondani, hiszen elég szerteágazó és nem akarok spoilerezni. A történet több szálon és több szereplővel fut. Az elején szerintem kicsit nehézkes a történetet követni és felvenni a fonalat, hogy ez ki és ezzel akkor mi történt. De ha ezen átlendülünk, akkor minden kezd jól elkülönülni egymástól. Kicsit sok szemszögből mutatja be a történetet az írónő, ami kicsit idegesítő volt. Szerintem elég lett volna max négy, akkor is elég sok dolgot tudtunk volna meg az indítékokról. Így viszont a karaktereket nem lehetett olyan jól megismerni. Én személy szerint többet olvastam volna Lenaról és Jules kapcsolatáról, életéről, illetve Sean családját és életét jobban ki lehetett volna fejteni. Viszont így olyan, mintha a felszínt kapargatnánk és nem mennénk le a problémák mélyére. A városban sokan utálják egymást, sokan furcsán viselkednek és ezek sincsenek megmagyarázva, ami engem kicsit zavart. Jó lenne tudni, hogy lett ez a közösség ennyire ellenséges. A folyó körüli rejtély pedig jó volt tényleg. Minden városban van valami legenda, elátkozott házról vagy tóról mondjuk, úgyhogy itt ez a dolog jól működött. Azokról a halálesetekről, amelyek a folyóban történtek lehetett volna többet is írnia az írónőnek, mert érdekes emberekről volt benne szó.

A történet csattanója nem úgy csattant ahogy kellett volna, de engem még így is meglepett. Viszont kicsit hirtelen jött az egész végkifejlet, mert egyszer csak kezdenek kibogozódni a szálak és hirtelen jön a beismerés. Majd miután lecsengenek a dolgok és mindenki új életet kezd, jön egy újabb fordulat és vallomás és itt vége szakad a történetnek. Sajnálom, hogy itt vége lett, hiszen így sok kérdés nyitottan marad. Ki, miért és hogyan? Nagyon bosszantó egy ilyen befejezés, ezért kicsit mérges vagyok. Mint mondtam, szerintem ez nem volt thriller, de még krimi sem, hanem egy misztikus történet, tele megoldatlan rejtélyekkel. Misztikus történetnek pedig jó volt. Kicsit lassú víz partot most érzésem volt, hiszen a történet lassú folyású volt. A szereplőket nem igazán lehet megismerni, inkább csak azt láthatjuk igazán, kiben milyen érzéseket keltenek a halálesetek vagy éppen a legendák. Nem mondanám, hogy bárkiért is fáj volna a szívem, mert mindenkiben volt egy kis gonoszság, egy kis önzés, mindenki a saját fájdalmával és vesztéségével foglalkozott. Néha elég logikátlanul és kiszámíthatatlanul viselkedtek a szereplők, a szereplők indítékai bizonytalanok voltak. Sok volt az egymásra mutogatás, így nehezen tudjuk csak megfejteni, hogy ki a jó és a rossz, így nem szabad senkinek sem a szavában hinni! Ajánlom mindenkinek, aki szereti a titkokat és a rejtélyeket, az a történet egy nagy feladvány!