Helkaland

Szerző: Tabitha Suzuma

Kiadó: Könyvmolyképző, 2016

Fülszöveg: 

A szerelem nem ismer határokat…

Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.

Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.

Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…

Értékelés: 5/3,5

Szívesen elmagyaráznám a bátyámnak, mit érzek, de tudom, hogy úgysem értené meg. Tudom, hogy bármilyen indokkal állnék is elő, bármennyire hevesen kardoskodnék is az igazam mellett, semmit sem érnék el vele: Lochan nem lehet a szerelmem. A több millió ember közül, aki benépesíti ezt a bolygót, ő az egyik a kevés kivétel közül, akit soha nem kaphatok meg. És ezt el kell fogadnom. Akkor is, ha ez az érzés, akár a sav a fémet, lassan szétmarja a lelkemet.

Nagyon vártam ezt a könyvet és az az igazság, hogy csalódnom kellett. A kritikákat olvasva, hogy mennyire jó és mennyire megrendítő, azt hittem, hogy az én világomat is megfogja rengetni és totálisan össze fogok omlani miatta. Sajnos nem rendített meg és nem is sirattam meg. Valahogy előre lehetett látni, hogy tragédia lesz és én már az első perctől kezdve sejtettem valahogy, hogy mi fog történni.

Igazából nem ítélem el a két testvérpár Maya és Lochan kapcsolatát. Ha elolvassuk a történetet és figyelembe vesszük a körülményeket, akkor mindenki rájön, hogy miért. Maya és Lochan együtt neveli másik három testvérüket, mert az anyjuk egy alkoholista tyúk, aki szinte feléjük se néz. Valljuk be, ez azért elég megterhelő és nehéz feladat lehet az iskola mellett. Mindent ők csinálnak és csak egymásra számíthatnak. Tudják, hogy fedezniük kell egymást a suliba, a kórházba, mindenhol, nehogy elválasszák a testvéreket egymástól. Nagyon jól látszik, hogy ezek a gyerekek mennyire szeretik egymást és, hogy mindig számíthatnak egymásra.

Mayat és Lochant 13 hónap korkülönbség választja el egymástól. A határok egy idő után elmosódnak és egymásba szeretnek. És ez már túlmegy a testvéri szereteten. Sokunk számára felfoghatatlan egy ilyen kapcsolat, elítélendő és undorítónak számíthat. Viszont, ahogy olvassuk a történetet és bepillantást nyerünk a két főszereplő érzelmeibe átérezhetjük és megérthetjük. Én nem ítélem el őket ezt nyíltan kijelentem, hiszen egy burokba vannak és lehetett erre számítani. Lochant volt a legnehezebb megfejteni és a könyv végére sem értettem meg. Súlyos problémákkal küzd, szociofóbiás, tehát nem mer másokkal beszélgetni és semmilyen kapcsolatot kezdeményezni. Így csak a családja környezetében tud felszabadulni, ott tudja kiengedni a gőzt, de néha még otthon is szorong, napokig nem alszik. Én ezt azért elég súlyos helyzetnek gondolom és szerintem figyelem és segítség kellett volna neki. És nem hiszem el, hogy egyik iskolának sem tűnt föl, hogy a család milyen helyzetben van.

A három kisebb testvér, Kit, Tiffyn és Willa nagyszerű gyerekek a maguk módján. Korukhoz képest nagyon érettek és tisztában vannak vele, hogy milyen helyzetben vannak. Sajnos Kittel van a legtöbb gond, hiszen kamasz és lázadó, így sajnos szerepe van valamilyen szinten a végkifejletben is. 

Az, hogy ez a szerelem beteljesüljön és minden jól végződjön, nagyon kicsi volt az esély. Így a történet végén nem is kell csodálkozni, hogy minden tönkremegy. Sőt még annál is jobban. Igazán elgondolkodtató történet, tabukat dönget, de szerintem kiszámítható. Mindenképpen érdemes elolvasni, szélesíteni a látókörünket, hogy milyen dolgok történhetnek zárt ajtók mögött, hogy a szülők hiányoznak. Itt egyedül az anyát kellett volna felelősségre vonni, de ő valahogy mindent megúszott. Számomra ezek elég kérdéses dolgok és nem ad hiteles képet a történet.

Kinek ajánlom? Csak 18 éven fölülieknek, mert tabu témáról van szó. Aki szereti az elgondolkodtató, nem mindennapi történeteket az olvassa el.