Helkaland

Szerző: Abigail Barnette

Kiadó: I.P.C., 2016

Fülszöveg: 

UGYANAZ A TÖRTÉNET A NŐ ÉS A FÉRFI SZEMSZÖGÉBŐL:

ÍGY LÁTJA A NŐ:
Egy csúnya szakítással a háta mögött Penny Parker csak főnöknője unszolására hajlandó elmenni egy vakrandira. Vonakodásának egyik oka, hogy a férfi lényegesen idősebb nála. Ám kiderül, hogy Ian Pratchett ugyanúgy képzeli a jövőt, mint ő: családot akar alapítani, stabilitásra és igaz szerelemre vágyik. Minden jel arra utal, hogy Ian a nagy Ő, de álmodozhat-e közös életről két ember, akiket – korukat tekintve – évtizedek választanak el egymástól?

 

 

ÍGY LÁTJA A FÉRFI:
A frissen elvált, romantikusan pesszimista Ian nem is érti, miért épp Pennyvel akarja összehozni közös ismerősük. A lány kérlelhetetlenül optimista, hihetetlenül babonás és szexuálisan tapasztalatlan – vagyis mindaz, ami ő nem. De az első pillanattól fogva szikrázik köztük a levegő, és a férfi előtt felsejlik a folytatás lehetősége. Lehet, hogy álmait egy olyan nő váltja valóra, akiről nem is gondolta volna?

 

 

Értékelés: 5/4

A humor sokat segít a kínos helyzeteken

Az első benyomásom az volt a történetről, hogy tetszik, bár a vége nagyon rosszul sikerült szerintem. Majd miután elolvastam újra a történetet Ian szemszögéből, akkor egyre jobban nem tetszett. Először nagy vonalakban a történetről.

Penny 22 éves, egy divatmagazinnál dolgozik, nagyon szereti a polipokat és még mindig szűz. Ian 53 éves, elvált, építészként dolgozik, nagyon vallásos és nagyon szereti a nőket. Igazából nem sok közös van bennük, csak annyi, hogy mindketten családot szeretnének alapítani és megállapodni. Igazából már az első találkozáskor megvan közöttük a kémia és elég hamar egymásba szeretnek.

A randik, amire eljárnak nagyon aranyosak és jó látni, hogy mindkét szemszögből a felek nagyon bizonytalanok is egyben. Sőt Ianon ez jobban is érződik és jó olvasni, hogy mennyire izgul a dolgok alakulása miatt és mi játszódik le benne. Penny elég bizonytalan személyiség szerintem és nagyon félti a szüzességét, ami egy családi babona miatt tartott meg ilyen sokáig, de amikor a szülei elárulják, hogy ez hazugság, akkor gyorsan minden megváltozik. Ezután teljes mértékben összejönnek és mindketten fülig szerelmesek. De a történet alatt érezhető, hogy Ian sok mindent elhallgat és a végén meg is lesz ebből a baj. Olyan dolgokat hallgatott el Penny elől, amit szerintem el lehetett volna mondani. A lényeg a lényeg, hogy szétmennek, de a végén mégis újra összejönnek és mindenki boldog és happy.

Először is a vége nagyon nem jó. Amennyire szeretik egymást, annyira nem érződik a történetben, hogy a különtöltött idő alatt szenvednének. És ilyen hamar és gyorsan megbocsátania végül Penny-nek nagyon rossz húzás volt szerintem. Szerintem Penny egy kicsit naiv és hiszékeny szegény, de azért szimpatikus. Ezzel szemben mikor Ian szemszögéből olvastam a történetet, akkor nagyon ellenszenves lett. A hazudozások, az hogy sok nővel volt és ez a vallásosság is egész furcsa. A történet mellékszereplőit pedig egyáltalán nem ismerhettük meg és ez kicsit elszomorított, mert jó lett volna többet is olvasni a szereplők életéről. 

Igazából nagyon nehéz dolog ez a korkülönbség dolog. Mennyi az ideális idő, hogy működjön a kapcsolat?! Szerintem ez személyfüggő. Igazából én és a párom között is több mint tíz év korkülönbség van és már nagyon régóta vagyunk együtt és működik a dolog. Ha két ember szereti egymást, akkor kitudják alakítani úgy az életüket, hogy az működjön. Viszont nagyon nehéz belegondolni, hogy milyen lehet ha 30 év a korkülönbség. Teljesen már generáció, nagyon kevés a közös érdeklődési kör, más problémákkal küzdenek és fizikailag, érzelmileg is másmilyenek. Tehát nem akarom elítélni a két szereplőt és megkérdőjelezni, hogy ez mennyire "normális" kapcsolat, de számomra eléggé elképzelhetetlen, hogy ez működjön. És igazából a könyvben lévő leírás Ianről eléggé szépített volt szerintem. Nem hiszem, hogy egy 53 éves ember ilyen állapotban lenne, mint ő. 

Összességében tetszett a történet, de azért kicsit álomszerű. Túl szép, hogy igaz legyen. A két könyv szerintem nem kellett volna, elég lett volna a váltott szemszög. A második könyv olvasása közben kicsit már unatkoztam. A borítója nagyon szép, elsőre nagyon megfogott. Érdemes elolvasni és megtapasztani egy ilyen történetet is, de azért senki ne ebből vegyen példát, szerintem egy kapcsolat nem így működik. Nem tudom lesz-e folytatása a történetnek, mindenesetre örülnék neki. Jó lenne jobban belelátni a kapcsolatukba és hogy milyen problémákat kell leküzdeniük. Illetve még hiányoltam a történetből a nagyobb fordulatokat. Szinte semmi nem volt, nagyon egysíkú volt az egész történet.

Kinek ajánlom? Aki szereti az olyan történeteket, ahol a két szereplő között nagy a korkülönbség és nem fél belepillantani egy ilyen kapcsolatban.