Helkaland

Szerző: Anne Eliot

Kiadó: Móra, 2016

Fülszöveg: Hunter tudja, hogy az a balhé a kocsival hülyeség volt. De hát egy popsztártól mindenki azt várja, hogy őrültségeket csináljon, nem?

Emiatt még nem kéne az anyjának meg az ügynökének száműznie őt a nagynénjéhez egy isten háta mögötti kisvárosba. Na és kit kérnek meg, hogy segítsen neki álruhában elvegyülni a helyi gimiben? Valami flúgos kiscsajt, aki fiúk közelében teljesen lebénul, és/vagy véletlenül kiüti őket. Remek…

De fura módon a világhírű énekestől a már-már kórosan félénk Vere valamiért mégsem jön zavarba, sőt Hunter mellett be nem áll a szája, imád vele lógni, és folyton pasiszerző tippekért nyaggatja. Vagyis a tinilányok millióinak bálványa pillanatok alatt a barát zónában találja magát. Na ehhez azért neki is lesz egy-két szava!

Értékelés: 5 / 4,5

Szerelmesnek lenni úgyis jobb, mint bármi más a világon.
Még ha nem is viszonozzák az érzéseit, ezt senki nem veheti el tőle.

Mikor elkezdtem a könyvet olvasni kicsit vegyesek voltak az érzéseim. Sok olyan rész volt, amiről szerintem túl sokat és túl részletesen írt az írónő. Viszont maga a történet egész jóra sikeredett. Hunter egy igazi popsztár, akinek sajnos gondjai akadnak, így kerül egy Colorado-i kisvárosba a nagynénjéhez. Ahhoz, hogy senki ne ismerje fel "sztártalanítani" kell, amiben a szomszédban élő Vere segít. Vere egy visszafogott, félénk, pirulós lány, aki mindenben segíti Huntert és cserében csak annyit szeretne, hogy a fiú segítsen neki megszabadulni a félénkségétől, hogy végre megszerezze magának azt a fiút, akibe régóta szerelmes. Hunter álcázása jól sikerül, senki nem ismeri fel és akármennyire is nem szeretné, de egyre jobban tetszik neki Vere, pedig tudja jól, hogy a lány másért van oda. Hunter akármennyire nem akarja bevallani, de egyre jobban megszereti a lányt és ezt az elzárt kis világot is. A végén pedig szinte minden a feje tetejére áll és a fiú lelepleződik. De végül nem bánja és végre fel meri vállalni az érzéseit is.

Igazából nem olyan tartalmas a könyv, nincsenek benne izgalmas fordulatok, csavarok sem, mégis szórakoztató és olvastatja magát a történet. Aki ismeri a LOL könyveket az tudja, hogy ezekben a történetekben mindig van valamilyen kis tanulság. Igazából Hunteren van a hangsúly, aki depresszióval küszködik és megpróbálja magát megölni. Ezért is van szükség arra, hogy egy más helyre menjen, ahol nem ismerik fel. A sztároknál ez gyakran előfordul, hogy kiborulnak, nem más ez az ő esetében sem. Igazából Hunter nekem az első pillanattól szimpatikus. Eléggé nyílt és érzelmes, meglehet érteni a problémáit és sajnos az édesanyjára sem számíthat. Vere is jó karakter szerintem, igazi egyéniség a hatalmas kontyával és a bő ruháival. Amennyire félénk ,ahhoz képest Hunterrel az első pillanattól kezdve jól kijön és nincs zavarba a társaságában. Sajnos csak azt nem veszi észre, hogy rossz fiú után fut. Curtis az első pillanattól nem szimpatikus, igazi egoista focista, nem is értem Vere miért van annyira oda érte. Jenna pedig hatalmas arc. Nagyon drámaian tudja előadni magát, sok ember szeretne ilyen jó barátnőt, mint amilyen ő. Vere bátyja Charlie pedig elég unszimpatikus lett a végére, sőt elég sok rossz megmozdulása van a történetben. A végén mégis ő leplezi le Huntert, igaz csak Veret akarja megvédeni, de szerintem akkor is elég nagyképű és rosszindulatú. 

Vere és Hunter szerintem nagyon összeillő pár. Mind a két szereplőt nagyon megszerettem, olyan természetesek voltak végig. Szerintem nem kellett volna ilyen hosszúra fogni a történetet, mert sok olyan rész volt, amit néha már untam, annyira hosszan és részletesen taglaltak. A váltott szemszög nagyon tetszett, de sajnálom, hogy az írónő nem E/1-ben írta meg, mert akkor még jobban élveztem volna. A sztori jó és szórakoztató is, de van benne ugye tanulság is. Örülök, hogy Hunter karaktere ilyen őszintére sikeredett, pedig egy popsztártól nem vártam volna el, hogy ennyire nyílt és szerethető lehet. Igaz nem sok LOL könyvet olvastam még, de idáig ez a második legjobb történet, amit olvastam. Nálam még mindig a Cinder&Ella vezet. Szerintem korosztálytó függetlenül mindenki elolvashatja, de inkább tényleg a tizenéveseknek íródnak ezek a történetek, úgyhogy a felnőttek számára nem lesz annyira szórakoztató szerintem. Összességében jó a történet, de ne várjunk tőle többet, mind egy délutáni kikapcsolódás. 

Kinek ajánlom? Akik szeretik a LOL könyveket. Szeretik a kissé esetlen szereplőket és ki akarnak kapcsolódni.

Kinek nem ajánlom? Ha nem szereted a tini regényeket és bajokat, akkor inkább hagyd ki.