Szerző: B. A. Paris
Kiadó: Művelt Nép, 2016
Fülszöveg: Mindenki ismer olyan párokat, mint Jack és Grace. Jack jóképű és gazdag, Grace bájos és elegáns. Kedveljük őket, még ha nem is áll szándékunkban.
És szeretnénk Grace-t jobban is megismerni.
Csakhogy ez nem is olyan egyszerű, ugyanis Jack és Grace elválaszthatatlanok.
Van, aki ezt igaz szerelemnek nevezné. Mások talán feltennék a kérdést, hogy Grace miért nem veszi fel soha a telefont. Vagy miért nem lehet vele beülni valahova egy kávéra, jóllehet nem dolgozik. És hogy marad olyan sovány, noha rafinált fogások sorát főzi? És vajon miért van rács az egyik hálószoba ablakon?
Értékelés: 5/3
(…)a félelem az elrettentés legjobb eszköze.
Meg kell mondanom nagyon vártam már ezt a könyvet. A borítója és a fülszövege is felkeltette az érdeklődésemet, na meg persze az, hogy pszicho-thriller. Nagyon szeretem az ilyen jellegű könyveket és sokat is olvastam már belőlük, így csalódottan tettem le ezt a könyvet. Az elején még izgalommal kezdtem hozzá, nagyon tetszett hogy párhuzamosan fut a jelen és a múlt, így megtudhatjuk, hogy Grace és Jack milyenek voltak a házasságuk előtt és a hazásság után, hogy pukkant szét az a bizonyos buborék. Mint a legtöbb ilyen könyvben itt is a férj volt a pszichopata, akiről Grace rögtön a nászéjszakán rájött, hogy valami nem stimmel, majd a nászúton Jack be is bizonyította mennyire be van kattanva. Jack egy báránybőrbe öltözött farkas, akinek jó állása van, ügyvédként dolgozik és családon belüli erőszakkal foglalkozik, rendes barátai vannak és mindenkinek a legjobb oldalát mutatja. Gracenek vagy egy down kóros lánytestvére Millie, volt egy jó állása, de sajnos a szüleivel nem ápolt olyan jó kapcsolatot és Jack és Grace esküvője után el is költöztek Új-Zélandra. Alapjában a történet arról szól, hogy Jack sohasem engedi el Gracet sehová, illetve még az otthonában is bezárva tartja. Ha a nő nem viselkedik jól, akkor büntetéseket kap, valamint nem látogathatja meg Millie-t az intézetben ahol él. Jacket a félelem és a rettegés élteti, szereti ha valaki szenved és igazából nem is Grace-re vágyik, hanem Millie-re, viszont rá várni kell és ez alatt az idő alatt kell valahogy megakadályoznia Gracenek, hogy elbánjon Jackel. Szerintem ebben a történetben nem volt annyira semmi megbotránkoztató, kegyetlenség, csak legtöbbször a bezártság és az ételmegvonás. Természetesen ezek is nagy dolgok és ocsmányság, viszont ha Jacket annyira fűtötte az élvezet a brutalitás iránt, akkor szerintem Grace-t is jobban bántotta vagy megtörte volna. Persze az álcát fent kellett tartaniuk, hogy minden rendben van náluk, de azért miközben barátokkal találkoztak egy ismerősüknek mégis feltűnt, hogy Grace viselkedése furcsa és nem lehet minden annyira tökéletes. A történet annyi szempontból jó, hogy szerintem olvastatja magát és az olvasót nagyon érdekli, hogy mi lesz a végkifejlett. Viszont szerintem elég bugyuta lett a vége és kiszámítható. Millie sokkal okosabb a könyvben, mint elvárnánk egy down kórostól és rájön mennyire rossz Jack és, hogy az esküvő előtt Jack lelökte őt a lépcsőn és nem baleset volt a történtek. Így altatót ad Grace-nek, hogy ölje meg vele Jacket. Sajnos ez nem lenne megoldás, mert nem akar börtönbe kerülni Grace, mert akkor magára hagyná a testvérét, de sajnos kilátástalan a helyzet és végül még is ezt a megoldást választja. De úgy állítja be, mintha öngyilkosság történt volt és elutazik a tervezett utukra előre Thaiföldre. Ott persze kétségbeesett üzeneteket hagy a férjének és folyamatosan érdeklődik és aggódik. A látszatot ugye fent kell tartani és végül kiderül, hogy Jack meghalt és természetesen miden a legnagyobb rendben van ezek után.
Szerintem borzalmasan rossz a lezárása is. Túl összecsapott és szerintem azt a lépést amit megtett, már hamarabb is megtehette volna. Ha Jack annyira akarta volna, hogy Millie minél hamarabb hozzájuk kerüljön és kínozhassa, akkor azt már hamarabb is megtehette volna. A karakterek és a cselekmény sem olyan kidolgozott, szerintem túl egyszerű az egész. Ebben a kategóriában a könyvet lagymatagnak nevezném. Ha több fordulat lett volna benne, súlyosabb dolgok akkor élvezhetőbb lett volna a történet. Nagyon sajnálom, hogy ilyen lett a történet, jobbat vártam.
Kinek ajánlom? Aki szereti a pszicho-thrillet és az izgalmas történeteket.
Kinek nem ajánlom? Aki nem szeretne csalódni ebben a műfajban, akkor hagyja ki.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.