Helkaland

Szerző: Federica Bosco

Kiadó: Libri, 2016

Fülszöveg: „A ​​szerelem egyszer csak véget ér, és kész. Csak úgy, egy szerda este, mindenféle előzetes értesítés nélkül. Mit teszel? Elhagyod? Valódi ok nélkül?"
Francesca házassága megfeneklett. Pedig az örök optimista Edo igazi mintaférj, sosem veszekszik, mindent eltűr, szolgálatkész és bosszantóan mosolygós. Francesca számára mindez elviselhetetlen. Éjjelente cupcake-sütögetésbe menekül, nappal az előléptetéséért gürcöl egy könyvkiadóban.
Főnöke, a hatalmas egóval megáldott Bigazzi azóta hajszolja a világraszóló sikert, mióta lemaradt A szürke ötven árnyalatának kiadási jogáról. Mr. Big éppen Francescát bízza meg a feladattal, hogy bestsellert írasson Leonardo Calamandreivel, a cinikus, minden hájjal megkent szépfiúval, akiért rajonganak a nők. Nem úgy Francesca, aki meglátja a sérült kisfiút a magabiztos pasi álarca mögött, és elhatározza, hogy vagy beleszeret, vagy megöli…
A szerelem különös súlya az élet meghatározhatatlan mérőszámairól szól; hol kezdődik a szerelem, és mennyire gyorsan múlik el, milyen hőfokon kell benne égni, és mikortól ég a körmünkre.

Értékelés: 5/5

A szerelem egyszer csak véget ér, és kész.

Nem egyszerű történetről van szó és én igazából nem is soroltam volna be a romantikus kategóriába, amikor a kezembe vettem. Régóta szemezgettem a könyvvel és végül nem bántam meg hogy elolvastam, sőt sajnálom, hogy ilyen későn került rá csak sok. Az írónőtől már olvastam a Szerelmem egy angyal trilógiát, de az teljesen más stílusú volt, könnyedebb, fiatalabbaknak való, míg ezzel szemben ez a történet elgondolkodtató és inkább a felnőtt olvasóknak való. Francesca egy harmincas nő, aki szerkesztőként dolgozik és kidolgozza a lelkét is az előléptetésért, és van egy élettársa Edo, akivel már több mint hat éve vannak együtt és sajnos Fra már semmit nem érez iránta és csak sajnálatból nem hagyja el. Igen itt már a könyv elején látszik, mennyire nehéz meghozni egy ilyen erejű döntést, hogy vele maradjon-e vagy sem, miközben Edoval semmi probléma sincs, csak annyi, hogy szegény egy "papucsférj", aki semmit nem tud egyedül megoldani és mindben Frara támaszkodik, amikor az ő válláról kellene levennie egy kis terhet. Komoly probléma és sokan nem mernek lépni az életükben az ilyen helyzetekben, mert sokszor jó a kényelmes helyzet. Emellett Franak ebben az időben kell megbirkóznia a kiadóba érkező új íróval Leonardo Calamandreivel, aki kiállhatatlan, nagyképű és egyszerűen tesz mindenkire. Egy könyvet kell együtt összehozniuk rövid időn belül, de sajnos a munka nem egyszerű egy kiállhatatlan férfi mellett, aki folyamatosan késik. A történet haladtával a két szereplő egyre jobban kezdi megismerni egymást, sőt az író úgy fönt, hogy Francesca történetét akarja megírni és így teljesen összekapcsolódnak. Sajnos nem elég Franak ez a sok baj a munkahelyén, a szerelmi életében, sajnos az édesanyja is beteg, aki pszichiátriai kezelés alatt áll és depressziós. A történetben megismerhetjük Fra édesanyjának is a történetét és azt, hogyan lesz egyre jobban napról napra és hogy talál újra magára. Sajnos a depresszió kemény dolog és rossz is róla olvasni, de szerintem teljesen hitelesen volt leírva a történet és teljesen át tudtam érezni Fra édesanyjának az életét. Ebből a pár említett helyzetből is látható, hogy Fra milyen nehéz és fárasztó helyzetben van és tényleg csak egy olyan társat szeretne, aki segít neki, hogy ne állandóan ő hozza meg a döntéseket. Hiszen a nők erre vágynak ,nem igaz?! Szerintem igen, hogy a férfi legyen férfi és segítsen a nőnek és ne fordítva. Persze Fra független, de egy kis segítséget ő is szeretne. A történetben megismerhettük közelebbről még Fra barátait Paolat és Alet, akik folyton összetartanak és együtt lógnak, de persze nem maradhat el néhány veszekedés sem. Az ő életük sem egyszerű, Paolat a volt férje üldözi, Alet pedig sajnos a nők teszik tönkre. De ezekben a helyzetekben mutatkozik meg kik az igaz barátok, és kik állnak a másik mellett. A történetnek van persze egy úgymond csúcspontja is, amikor Franak minden összejön és darabokra törik. Nincs se állás, se pasi, se lakás, csak kilátástalanság. De mint mindig a legtöbb történet jól végződik és ez sem kivétel alóla. A könyvben vannak kiállhatatlan szereplők is, sőt nagyon is sok van, de aki kiverte nálam a biztosítékot az biztos, hogy Leonardo Calamandrei volt. Sajnos nem hazudtolta meg magát és gerinctelen módon elbánt Fraval. Emellett van még a könyvben ármánykodás, összeesküvés, plágium, minden ami kell egy jó történethez, de a végén az igazak és hűségesek győzedelmeskednek. 

Tényleg nagyon jó történet, elgondolkodtató, tettekre késztet és megmutatja azt, hogy milyen a valós világ, ha nem minden csuda rózsaszín. A nőknek karrierre van szükségük és arra, hogy kiteljesedjenek a munkában, de közben kell a férfi mellettük, akik a nehéz nap után ott van mellettük és segítik. A nőknek kell a határozott férfi, aki küzd értük. Ez a könyv arra is rámutat, hogy egy kapcsolatot folyamatosan ápolni kell és tűzben tartani, mert az évek alatt megkophatnak a párok és eltűnhet a kezdeti nagy szerelem. A nehéz helyzetekből van kiút, csak ne adjuk fel. Frat egy nagyon jó és hiteles karakternek találom, el tudtam képzelni és át tudtam érezni az érzéseit. Az olvasó sokszor úgy érezhet, hogy "na ez a nő már megint csak nyavalyog", pedig csak folyamatosan kattog az agya, hogy oldjon meg mindent a lehető legjobban. Sajnos mi emberek már csak ilyenek vagyunk, sosem tudjuk leállítani a gondolatainkat. Amúgy a történet vége nagyon tetszett, olyan tanulságos mesének is találtam egyben, hogy a végén mindenki elnyerte méltó jutalmát. 

Kinek ajánlom? Aki szereti a mélyebb hangvételű könyveket, a törtető nőket és nem borulnak ki a folyamatos ármánykodástól, mert az van benne bőven.