Helkaland

Szerző: Jojo Moyes

Kiadó: Cartaphilus Kiadói Kft., 2016 

Fülszöveg: Louisa Clark elégedett az életével. Szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával együtt lakik. És talán még Patricket is szereti, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, Lou elvállalja egy harmincöt éves férfi gondozását, aki súlyos balesete után depressziósan és mogorván tölti a napjait. Will Traynor gyűlöli az életét. Hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus
 nyaralások - mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínesnek tűnik. Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve sem találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és - pusztán a másik kedvéért - újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Értékelés: 5/5

Csak élj jól. Csak élj.

Ez első bejegyzésem az oldalamon és nem is véletlenül választottam ezt könyve, hogy ezt szeretném elsőként értékelni. Már másodjára olvastam el a történetet és még mindig szívfacsaró. A történet Will-ről és Lou-ról szól. Will egy energikus fiatalember volt, jó állással, egy szép barátnővel, majd egy váratlan tragédia után kerekesszékbe kerül és visszakerül szülővárosába, hogy ott tudják gondozni. Lou unalmas életet él, van egy barátja, akivel már több mint hét éve vannak együtt, hangos és zsongó családjával él és van egy állása is, amit váratlanul elveszít. Ekkor jelentkezik Lou gondozónak. A történet elején Will és Lou nem szívleli egymás. Will megkeseredett, kiszolgáltatott és elveszítette az életkedvét. Lou megpróbálja a férfi mindennapjait megszépíteni, kapcsolatot teremteni vele és kihozni a depresszióból, de nagyon nehéz olyan embernek segíteni, aki ezt nem akarja. A gondozói állás csak hat hónapra szól és egy családi beszélgetést kihallgatva Lou rájön, miért is csak eddig tart a megbízása. A férfi meg akarja ölni magát, mert ez így nem élet a számára. Lou kiborul és a hátralévő időben olyan programokat próbál megszervezni a férfi számára, amitől ő meggondolja magát és mégis az életet választja. Mindeközben nem is gondolnák, hogy egymásba fognak szeretni.

Ez a könyv nagyon nehéz témákat boncolgat. Will kvadriplégiás, tehát mind a négy végtagja béna. Segítség nélkül semmit nem tud csinálni és folyamatos gondozást igényel. Mégis ki szeretne ilyen életet élni?! És ha ez még nem elég, akkor folyamatos betegségek és fájdalmak gyötrik nap mint nap. A másik nehéz téma az eutanázia. A férfi hat hónapot adott a családjának, hogy elfogadják, ő már nem akar élni. A család egyetlen reménye az energikus Lou. Az eutanázia nagyon kényes kérdés az emberek körében szerintem. Ilyen helyzetben szerintem nincs jó vagy rossz döntés. Ha az ember mindennapjai folyamatosan szenvedés és gyötrelem, akkor még a szerető család és a szerelem sem tudja megváltoztatni az ember elhatározását. Lou beleszeret a történet végén Will-be és kész vállalni mindazt a nehézséget, ami egy ilyen kapcsolattal járna. Will ezt mégsem fogadja el, mert ő mindent meg akar adni a lánynak és nem egy ilyen életet szán neki. Gondolom sokan elítélik Will-t a döntése miatt és én is nagyon sokáig dühös voltam rá a könyv befejezése után is. Mégis azt kell mondanom, hogy valamilyen szinten egyet értek vele. Egyet értek vele abban, hogy egy ilyen élet nem élet. Viszont a halála után a család és Lou élete nagyon nehéz lesz és emiatt Will-t egy kicsit önzőnek találom. A könyv tele van pozitívumokkal is, főleg az, ahogy Will próbálja Lou látókörét szélesíteni. Az embernek egy élete van és ebből kell nekünk kihozni a maximálisat, új dolgokba belevágnunk és megvalósítani az álmainkat, hogy életünk végén elmondhatjuk, hogy érdemes volt élni. Számomra még Lou családja volt nagyon szerethető. Igazi hangos, élettel teli, vicces és összetartó család. Bár a könyv végén a tragédia bekövetkezik, de legalább Lou új életet kezd, mert az epilógusban Lou Párizsban van egy kávézóban és ott bontja ki Will búcsúlevelét. Aki még ez előtt nem sírt a történeten, akkor a búcsú levél olvasása közben, garantáltan használni fogja a zsebkendőjét. Will egy rakás pénzt hagy Lou-ra és egy új, vakmerő életre buzdítja őt a levélben és beismeri, hogy megváltoztatta az életét. Tényleg fájdalmasan gyönyörű történet, én az utolsó ötven oldalt folyamatos sírás közepette olvastam és úgy éreztem összetör ez a történet. Miután elolvassuk a történetet szerintem kell egy kis csendes idő, amikor egyedül vagyunk és átgondoljuk az egészet. Szerintem ez a történet át tudja formálni az ember gondolkodását az élettel kapcsolatosan. És szerintem az ilyen történetek a jók, amik után még több napig is gondolkodunk a történteken. Nem utoljára olvastam ezt a történetet szerintem, lesznek időszakok az életemben, amikor úgy fogom gondolni, hogy újra kell olvasnom és kicsit össze kell törnöm. 

Kinek ajánlom? Mindazoknak, akik szeretik a romantikus történeteket és a drámát. 

Kinek nem ajánlom? Akik nem szeretik a szomorú befejezéseket.

A könyvből film is készült, ami már látható a mozikban. Ehhez kapcsolódva pedig megosztok veletek egy zenét is, amit nagyon szeretek.