Helkaland

Szerző: Szaszkó Gabriella

Kiadó: Maxim, 2016

Fülszöveg:

David ​​Pennington a saját szabályai szerint él: sikeres író és öntörvényű alak, aki mindenkit távol tart magától, a bátyját, Christ kivéve. David élete azonban teljesen felborul, amikor Chris, a sikeres manhattani ügyvéd öngyilkosságot követ el a saját lakásában. Látszólag semmi sem indokolja a szörnyű tragédiát, hiszen a testvére mindig rendezett életet élt, sikeres volt a munkában és a magánéletben egyaránt.
David úgy dönt, megírja családjuk történetét, és megpróbál válaszokat találni Chris tettére. A nyugodt visszaemlékezést azonban bátyja volt menyasszonya, Amy megjelenése szakítja félbe. Ahogy David egyre mélyebbre merül a múlt sötét bugyraiban, és szembenéz a családjában történt szörnyűségekkel, Amy és ő egyre közelebb kerülnek egymáshoz…
Túl lehet-e lépni a múlt sebein és fájdalmain egy új élet reményében? Fel lehet-e dolgozni egy szeretett testvér halálát? Lehet-e jövője egy olyan kapcsolatnak, mely egy ilyen tragédia árnyékában születik?
Vajon David képes lesz lezárni a múltat, vagy örökre a szörnyűségek rabjává válik?

Értékelés: 5/5

Nagy testvérnek lenni mindig nehezebb. Ezt a felelősséget én sohasem érezhettem meg. Mindig volt valaki mellettem, aki érzékelte helyettem tetteim súlyát. Aki utánam futott, hogyha éppen el akartam volna tűnni az esti tengerpart sötétjében.

Mikor megláttam ezt a könyvet, a fülszövegét és a borítóját, tudtam, meg kell hogy szerezzem. Akkor még nem olvastam róla a kritikákat sem, így nem tudtam milyen történetet fogok kapni. Már az első pár oldal után éreztem, hogy ez nem lesz egy egyszerű történet, és ez így is lett. Néha voltak olyan pillanatok, amikor kicsit félre kellett raknom és emésztgetnem kellett a leírtakat. Nem sírtam rajta, de igazán elgondolkoztatott és néhol megrendített a kegyetlenség. 

Van két testvérpár, Chris és David, akiknek nem mindennapi életük volt. Chris feladja az életét és öngyilkos lesz. A történet Chris és David gyerekkorát, majd fiatalkorukat dolgozza fel, mellette pedig azt, hogy hogyan éli meg mindezt David a gyászt és a visszaemlékezést. Ezalatt pedig mellette van bátyja volt menyasszonya, Amy is. David meséli el a gyermekkorukat, hogy hogyan lett belőlük megtört felnőttek. A két testvér anyja tehet mindenről, aki megkeserítette a fiúk sorsát. Egy alkoholista anya, aki minden dühét és elkeseredését, két értelmes, okos gyermeken töltötte ki. Egy apa, aki mindig távol volt és szerintem nem sokat tett azért, hogy kirántsa ebből a közegből a gyermekeit. Ennek a két gyereknek kegyetlenséget kellett végig élniük, ahogy az anyjuk folyamatosan verte őket és közben érzelmileg ronccsá tette őket. Túl lehet élni épségben egy ilyen gyermekkort? Szerintem nem és ez be is bizonyosodott a történetben. Chris volt az, aki mindig védte kisebb öccsét és ez eltartott felnőtt korukig is. Míg David a drogokba, az  italba, a nőkbe és az írásba menekült, addig a bátyja önmagába fojtott el mindent és ameddig lehetett a barátnőjével próbált normális életet élni. Davidnek ott volt a bátyja, hogy megmentse a káros élettől, viszont Chris nem bírt tovább így élni és feladta, miután tudta, öccse már jó után jár.

Kegyetlennek tartom ezt a történetet. Főleg a gyermekkori részek szörnyűek. Viszont nagyon haragszom az apára, aki nem tett semmit és az anyjukra, hogy mi a francért nem ment el és hagyta őket békén. A két testvér és az apa is tehetetlen volt és az olvasó is annak érzi magát miközben olvassa a történetet, hogy ebből nincs kiút. Olyan mély trauma érte őket, hogy ezen orvosok is nehezen tudtak volna segíteni. Lehet, hogy elköltöztek otthonról, de a gyermekkori félelmek és csapásokat sohasem tudták feldolgozni. Számomra az volt még megrendítő, hogy Chris édesanyja még a fia halála után sem érzett egy csöppnyi megbánást sem amiatt, amit a gyerekeivel tett. Szerintem ez megbocsáthatatlan, mégis Chris valahogy meg tudott bocsátani, David viszont nem. És ott van még Amy is, akinek a jelenlétét sokszor feleslegesnek és terhelőnek éreztem. Abban biztos vagyok, hogy szerette Christ és próbált rajta segíteni, de a halála után nem éreztem jónak, hogy rögtön Davidhez futott és nála keresett vigaszt. Bonyolult kapcsolat, ami nem is oldódik meg rögtön csak a későbbiekben.

Legjobban Davidet sajnáltam ebben a kialakult helyzetben. Lehet hogy sokszor veszekedett a testvérével, de mindig ő volt a biztos pontja, akire felnézett és élete végéig védelmezte. Nehéz egy ilyen dolgot feldolgozni, főleg ilyen gyermekkorral a hátuk mögött. Chris búcsúlevelet viszont sok mindent megmagyaráz és abból kiderül, mennyire nehéz is volt neki igazán. Súlyosan beteg volt, vagdosta magát és nyugtatókon élet. Számára ez nem volt élet, csak túlélte a napokat. Lehet az öngyilkosságot megfutamodásnak ítélni és annak, hogy gyenge az ember, de hiszem hogy van egy pont, amikor jobb a halál, mint az élet. Lehet emiatt a felfogás miatt elítélnek, de amilyen életük volt az nem normális. Vannak olyan sérelmek az életben, amit nem lehet feldolgozni és nem lehet új fejezetet nyitni. Chris megpróbált normális életet kialakítani, mégsem ment neki.

Aki teheti olvassa el ezt a történetet. Nagyon kemény problémákat dolgoz fel és sok olyan helyzet van, amikor azt érezzük, hogy mi is tehetetlenek vagyunk. Lehet, ha az apjuk gyermekkorukban elvitte volna őket és új életet kezdtek volna, akkor minden rendben lett volna. De ez sem biztos. Igazából még olvastam volna a történetet a végén, mert kicsit hiányosnak éreztem a befejezést. Erről a témáról nagyon sokat lehetne beszélni, hogy mi a jó döntés vagy mi a rossz, de ezt csak az tudhatja, aki megélt már ilyet. Az biztos, hogy nem fogom egykönnyen elfelejteni ezt a történetet, mert folyamatosan motoszkál valami bennem, ami miatt még egy nap után is csak ezen a történeten gondolkodom. Mindemellett pedig minden tiszteletem az írónő felé, hogy volt bátor egy ilyen témához nyúlni és ezt ennyire jól kivitelezte. Ez messzemenően egy jó történet volt. Remélem lesz még szerencsém több könyvéhez is!

Kinek ajánlom? Kemény élet és kemény problémák. Szörnyű gyermekkor és egy félig normális felnőtt élet. Ajánlom annak, aki nem fél az ilyen történetektől és nem előítéletes az öngyilkosság miatt. Ez a történet megmutatja, hogy nem minden olyan, amilyen a külső mutatja. Mert lehet kívülről szép egy ház, ha belülről rohad.