Helkaland

Szerző: Colleen Hoover

Kiadó: Könyvmolyképző, 2017

Fülszöveg: Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret. 
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. 
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. 
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített. 
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni. 
Add át magad a reménynek!

Értékelés: 5/5

„Tudod, mit csinálj, ha rossz napod van? Ússz és evezz, ússz és evezz! Ússz és ússz és ússz és úszkálj, nem tehetsz mást, csak ússz!”

Már megint egy csodálatos történetet kaptunk az írónőtől, ami szerintem az idehaza megjelent könyvei közül a legjobb. A történet eleje vidám, Lilynek hatalmas tervei vannak, pozitív kisugárzással rendelkezik. Majd a történet közepére elveszti az erejét, egy olyan csapdába esik, mint az édesanyja az apja mellett. Majd a végén, amikor senki nem gondolná, hogy Lily képes felállni, ő bebizonyítja, hogy hatalmas erő lakozik benne és képes változtatni a helyzetén. Csodálatraméltó az ereje és a kitartása. Az egész történetben benne van a remény és a változtatni akarás. Imádtam ezt a történetet, minden bántalmazott nőnek példaértékű lehet Lily ereje.

A történet önmagában nagyon szép, de néha kegyetlen és kiszámíthatatlan. Lily egy olyan családban nő fel, ahol azt látja, hogy az apa veri a feleséget és a feleség semmit nem tesz ez ellen. Majd az apja meghal mikor ő már Bostonban él és így az édesanyja is oda költözik. Lily az apja temetése napjának estéjén találkozik Rylevel, akivel rögtön egymásra találnak. De az élet úgy hozzá hogy csak nagyon sokára találkoznak újra. Ryle idegsebész, a munkája jelent neki mindent, nem akar sem kapcsolatot, sem házasságot, sem gyerekeket. Mégis annyira fontos neki Lily, annyira szereti őt, hogy megpróbálja a kedvéért. Emellett Lily is megvalósítja az álmát és megnyitja a virágboltját. Mindketten elfoglaltak, de megpróbálnak egy normális kapcsolatot kiépíteni, amíg meg nem mutatkozik Rily igazi arca. Fájdalmas részek voltak ezek és bepillantást nyerhettünk abban, hogy egy nő mennyire próbálja elhitetni magával, nem az történt ami látszik. És be kell vallanunk tényleg ilyenek vagyunk. Annyira tudjuk szeretni a másikat, annyira ragaszkodunk a másikhoz, hogy a rossz dolgokat nem akarjuk meglátni és kitartunk a végsőkig. Ezután a történet hullámzó. Jó napok és rossz napok, remény és reménytelenség, majd a végső döntés. A helyzetet az is megnehezíti, hogy feltűnik Atlas, Lily gyermekkori szerelme, akivel megmentették egymást. Lily naplót vezetett erről az időszakról és ezeket a bejegyzéseket mi is elolvashattuk a könyvben. A történet zárása, pedig minden nőnek erőt és reményt ad, hogy bármennyire is szeretünk valakit, nem hagyhatjuk magunkat lehúzni a mélybe. Ezért csodáltam a lányt.

Colleen nagyon nehéz témához nyúlt, de saját tapasztalatai vannak a témában, hiszen az apja bántalmazta az édesanyját. Erről a könyv végén olvashatunk, amikor is beszámol a saját családja helyzetéről. Nagyon nehéz lehetett ezt a történetet megírni, mégis az érzelmeket emiatt könnyen tudta átadni az olvasóknak. Egyes könyvbéli veszekedést, bántalmazást, Colleen a saját szüleitől merítette. Az ő édesanyja változtatott és elhagyta a férjét és egy olyan családot alapított egy másik férfival, aki tisztelte és szerette a gyermekeit. Szerintem nagy erő kellett az írónőnek ahhoz, hogy ezeket a súlyos családi titkokat a közönsége elé hozta. Emellett jó is, hogy beszélt róla, hiszen sokan belerekednek a helyzetükbe és nem tesznek semmit. Nagyon közel éreztem magamhoz a történetet, mert én is ismerek olyanokat, akiket bántottak. Nehéz mibe kapaszkodni, ha az embernek nincs segítsége és nincs miért küzdenie. Sok könyvet olvastam már a témában, de szerintem egyértelműen a legjobb idáig. Nem a bántalmazásokon van a hangsúly, hanem azon, hogy mi játszódik le a bántalmazott lelkében. Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el a történetet, mert megmutatja azt, hogy akármennyire is szeretünk valakit, tudni kell elengedni, ha úgy hozza a helyzet. Legyünk kicsit önzők, és próbáljuk meg a magunk érdekét nézni, mi lenne a legjobb nekünk!