Helkaland

Szerző: Darnai Dóra

Kiadó: Publio, 2016

Fülszöveg: 

Főhősünk ​Dominic, árvaként nevelkedik egy nevelőotthonként működő házban. A srác, egy jóképű focista személyében tetszeleg, aki a rossz fiúk táborát erősíti, ám emellett a fiú szíve vajból van és imádja a vele együtt élő kis társait. Főhősnőnk Ellie, teljesen a focista ellentéte. A gyönyörű, kedves és tettre kész fiatal nő, a nevelőotthonként működő ház új felügyelője lesz. Mikor a létesítménybe lép, még nem is sejti, hogy felborítja majd minden ott lakó életét.

Így az életükből kifolyólag Dominic és Ellie találkozása elkerülhetetlen. A rossz fiú és a jó lány viszonya nem indul rózsásan, ellenben a napok elteltével rengeteg fordulatot vesz képtelen kapcsolatuk. Lassacskán megtalálják a közös hangot, de ettől még a közös jövőjük egyáltalán nem biztos. Lehet e komoly viszony egy gimnazista és egy nem rég végzett egyetemista között? E kérdésre a feleletet az irományban találjátok. Mindenesetre azt elárulom, hogy az idő sok mindenre választ ad kettejüknek, na meg persze a házban élő kis lurkók is. Hiszen ők majd jól összekuszálják az eseményeket és komoly befolyást gyakorolnak a hőn áhított közös jövőre.

Ha kíváncsi vagy eme bonyolult kis művecske szövevényes szerelmi szálára, csíped a drámát, a szenvedélyt és a romantikát, akkor ne habozz az olvasással, rögvest vágj bele!

Értékelés: 5/4

Végtére is, ha ebből a sok huzavonából tanultam valamit, akkor azaz, hogy ha szeretsz valakit, sose tartsd magadban, mond el, hátha bejön, elvégre sosem tudhatod és a sok HA legalább nem kísér el egész életed során.

Nagyon szeretem Dóra könyveit, idáig elolvastam az összes megjelentet, így ez sem volt kivétel alóla. Bár egy kicsit most hiányérzetem volt és sok olyan mozzanat volt, amivel nem értettem egyet, de ilyenek a jó könyvek nem igaz?! Az alaptörténet nagyon tetszett és a két főszereplő, hogy ennyire ellentéte egymásnak. Ellie és Dominic szereleme nem egy egyszerű történet és nem is tűnik elég simának. Elég hosszú idő kellett ahhoz, hogy ők ketten végre felvállalják az érzéseiket és végre tényleg egy párt alkossanak.

A történet elején Ellie lesz lesz az egyik gondozó abban az árvaházban, ahol Dominic is lakik és már a korkülönbség miatt is nehéz nekik ez a kapcsolat, emellett pedig Dominic kiszámíthatatlan viselkedése is megnehezíti a dolgokat. Úgy tűnik egymásra találnak, de a lány inkább elengedi a fiút, mert tudja nem lehetne normális kapcsolatuk. Négy év elteltével újra találkoznak, ez idő alatt Dominic is felnő és menő futballista lett. Viszont még ennyi év elteltével sem tudnak szabadulni egymás iránt érzett szerelmüktől és egy közös céljuk is van. Mindketten szeretnének gyermeket örökbe fogadni abból a házból, ahol Dominic is árvaként nőtt fel. Így egyezséget kötnek és összeházasodnak, de a gyermekek mellett rájönnek, hogy még mindig éreznek egymás iránt valamit. De sajnos egyikük sem túl bátor, hogy bevallja ezt a másiknak, így elég sok konfliktus adódik közöttük.

Nem sok olyan könyv van, amelyiknél jobban szeretem a férfi főszereplőt, mint a nőit, de ez most ilyen volt. Dominicot egy nagyszerű embernek tartom, annak ellenére, hogy sajnos szülők nélkül nőtt fel. Temperamentumos, féltékeny, de mellette pedig egy érző szívű apa, aki szereti az örökbe fogadott gyerekeit és Elliet is. Elég keményen megdolgozott azért, hogy profi futballista legyen és ezzel bizonyította is, hogy tudja valamire vinni, pedig folyamatosan bizonytalan önmagával szemben és úgy érzi, senki nem szereti eléggé. És sajnos emiatt is haragszom annyira Elliere, hogy nem biztosította arról, hogy őt szereti és végig bizonytalanságban kellett élniük. Mindenkinek szüksége van a megerősítésre és ezt ki is kell mondani, nem csak éreztetni. Viszont mindkét szereplőnél nagyon szimpatikus, hogy ennyire fontosak nekik a gyerekek és ennyire szépen nevelték őket még a nehézségek ellenére is. A könyv hosszából kifolyólag nem volt egyetlen perc sem, amikor unatkoztam volna és mindig történtek meglepő fordulatok, amik előrébb vitték a történetet. Bár sokat civakodott a két szereplő, mégsem mentek az agyamra, mert ezek a veszekedések valós problémák miatt voltak és nem ilyen "mondvacsinált" dolgokból adódtak. Meglepően jó volt végre egy olyan történetet olvasni, ahol végre a nő az idősebb és a pasi a fiatalabb. Kevés ilyen történetet olvastam még és nagyon tetszett ez a fordított felállás. Szerintem a férfiaknak alapból több idő kell ahhoz, hogy érettebben gondolkodjanak, úgyhogy kellett ez a négy év, míg újra találkoztak. A kedvenc mellékszereplőm pedig Molly volt és Ellie apukája. Mindkettő segítette ezt a kis családot és folyamatosan lehetett rájuk számítani.

Remélem még több könyvet olvashatok az írónőtől, mert úgy látszik nem tud rossz könyveket írni és mindenkit csak arra biztathatok, hogy olvassa el Dóra könyveit, mert nagyon jók!!!