Helkaland

Szerző: Kathryn Croft

Kiadó: Művelt Nép, 2017

Fülszöveg: 

Évek óta menekülsz a múltad elől. Ma utolér.

Leah Mills úgy él, mint aki örökösen menekül egy borzasztó nap üldözi a múltjából. Magányos, társaságba nem jár, barátai nincsenek. Aztán egy napon, mert oly nagyon vágyik már kapcsolatra, megismerkedik Juliannel. Most először meri elhinni, hogy normális életet élhet.

Ám annak a bizonyos napnak a tizennegyedik évfordulóján kap egy üdvözlőlapot. Valaki tudja az igazat, tudja, mi történt. És nem fog leállni, amíg szét nem rombolja az életet, amit a fiatal nő felépített.

De Leah valóban az, akinek látszik? Vagy megérdemli mindazt, amit rámérnek?

Mindenkinek vannak titkai. Némelyik azonban halálos.

Értékelés: 3,5/5

A jelenben és a jövőben élni fontosabb, mint újraélni a múltat.

Először is imádom a pszicho thrillereket, de ez most nem a legjobb lett. Voltak olyan pillanatok, amikor egyszerűen untatott az olvasása, vontatott volt a történet és nem történt igazán semmi. Aztán a vége fele az egész történet összesűrűsödött és hirtelen lett vége. Pedig a vége egész jó lett volna, csak többet kellett volna az írónőnek belefektetnie, hogy kidolgozza. Emiatt is értékelem a könyvet ilyen kevésre.

Leah egy visszahúzódó lány, egyedül él, könyvtárban dolgozik, nincsenek barátai és folyamatosan nyomasztja a múltban elkövetett hibái. Személy szerint én nem értek egyet a lelkiismeret furdalásával, mert az ő bűne eltörpül a barátai tetteihez képest, bár azért ő is hibás volt. Leah próbál túljutni a dolgokon, nyitni a világ és a férfiak felé ,és úgy látszik kezd egyenesbe jönni, amikor rájön, hogy zaklatják a múltban elkövetett hibái miatt. Ezek a pillanatok egyre érdekesebbek és jól épülnek egymásra a cselekmények, hiszen nem tudhatjuk ki követi a lányt. A történet nem csak Leah jelenlegi életét mutatja be, hanem a középiskolás éveit és a barátait ismerhetjük meg. Ez azért is fontos, mert a nagy múltbéli titokhoz van köze, és ahhoz, amit négy kamasz követett el a tanárjuk ellen. Ezek a régi visszaemlékezések nagyon jók szerintem, mert így megismerhetjük, hogy mit miért követtek el és hogy tudott négy kamasz ilyen rettenetes dolgot elkövetni. De emellett Leahnak azt is fel kell dolgoznia, hogy három barátját elvesztette egy autó balesetben, amit csak is ő élt túl. Persze a történet végén mindenre fény derül és az is kiderül, hogy ki a titokzatos idegen, aki bosszút forral a lány ellen. 

A régi középiskolás évek és Leah akkori élete szerintem nagyon jól volt bemutatva. Egy pedáns tanuló, egyetemre készül és kevés barátja van. Imogen és Corey együtt járnak, majd megérkezik Adam a suliba és már négyen lesznek az ő kis csoportjukba, illetve Leah össze is jön vele. Adam már az első perctől furcsa, folyamatosan pörög, a középpontba van és szívből gyűlöli a tanárát. Annyira a megszállottja lesz ennek, hogy csak róla tud beszélni és mivel a többiek isszák minden szavát, így könnyen a befolyása alá kerültek. Leah bár érzi, hogy nem helyes amit tesznek, szereti a fiút és tudja, ki kell mellette állnia bármit is csinál. Leahnak pedig lehetett volna egy csöppnyi esze, hogy egy ilyen fiú után nem fut és inkább hagyta volna őket béken. Valljuk be a fiatalok könnyen befolyásolhatóak és sok szörnyűségről lehet hallani a nagyvilágba is, de azért valamennyire kellett volna, hogy saját gondolataik legyen és belássák, szörnyűség amit tesznek. Viszont az, hogy a szörnyűség után a tanáruk visszavonta a feljelentést és ezek a fiatalok nem kerültek börtönbe rossz tett volt. Pedig Leah igazat mondott, így a többieket elítélték volna. Ezért is nem éreztem őt ebben a dolognak bűnösnek, hiszen a sokktól nem tudott mit tenni de utána inkább elmenekült. Viszont a többi barátja egy cseppnyi bűntudatot sem tanúsított, ami nagyon elborzasztó volt. Nehéz elhinni, hogy ennyire beteg fejű tinik vannak a világban, pedig sajnos vannak. Illetve nagyon hiányzott Leah édesanyjának a támogatása is, jobban a lánya mellett kellett volna állni, de lehetett rajta érezni a neheztelést. Ezek után hogy várhatta el, hogy a lánya megbocsátson magának és több időt töltsön otthon.

Az, hogy ki volt a zaklató, arról inkább nem beszélek. Nekem azok a részek nem tetszettek, olyan abszurdan volt az egész és kidolgozatlan, hogy ennél jobbat vártam volna. Viszont arra kíváncsi lettem volna, hogy a dolgok lezárása után, hogyan alakul Leah élete, hiszen mindent elveszített. A barátja és a munkája is odalett, illetve elég nagy megrázkódtatást élt át. Ha a rég múlt sérelmeit nem tudta a mai napig feldolgozni, akkor ezek után milyen élete lesz? Ja és az utolsó fejezet nálam abszolút kedvenc lett, ahogy bemutatta az autó balesetet. Na itt is egy olyan titok volt, amit nehezen tudtam elhinni, de teljesen jogosnak éreztem a döntését.

Összességében nem volt rossz, de ebben a műfajban már sokkal jobbakat is olvastam. Egyszer elolvasni jó, de nem hagyott bennem nagy nyomot és nem éreztem azt a nyomasztó, zaklató érzést sem, amit az ilyen történetek után érezni szoktam. Illetve a nagy titok annyira el lett túlozva és el lett húzva, hogy az már bosszantó. Leah csak beszél a bűneiről, az anyja is erről beszél, de konkrétan semmit nem tudunk meg, csak az utolsó pár oldalon. Ez nem feszültségkeltés, ez inkább már bosszantónak mondható. Lehet úgy is izgalmas egy thriller, hogy elmondanak dolgokat, fokozatosan bontakozik ki a cselekmény, viszont itt csak az elhallgatásnak van feszültségkeltő hatása, és ezt nem jó értelembe mondom.